Én is akarom – Megjelent a 2022-es szigetlankai évkönyv

Keresztelek… Csodálatos érzés, a lelkipásztor egyik leghálásabb feladata.  A gyermek, aki már közel jár a harmadik életévéhez, türelmesen, keresztanyja karjaiban hallgatja a rövid(!) igehirdetést. Olyan tekintetekkel találkozom ilyenkor, melyek szinte levesznek a lábamról. Csillogó, tiszta szempár, mintha értenék a prédikációt. Ez a kisfiú azonban tényleg értette, figyelt és válaszolt. Felteszem az ilyenkor szokásos kérdést: Akarjátok–e, hogy ez a kisgyermek az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten szövetségébe, a keresztyén anyaszentegyházba a szent keresztség által befogadtassék? Jön a válasz: Akarjuk… Térnék is rá a következő kérdése, mire a kisgyermek félhangosan felkiált: ÉN IS AKAROM! Ez annyira jól esett, nevettem, de aztán már elcsukló hangon tettem fel a következő kérdést: Ígéritek-e, hogy e kisgyermeket mostantól fogva úgy nevelitek és neveltetitek, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek Istenbe vetett hitéről majd ő maga önként tegyen vallást a gyülekezet előtt a konfirmáció alkalmával? Ígéritek-e? Jött is a válasz: ígérjük. És a gyermek is mondta: ÉN IS IGÉREM… és a gyülekezet ígérte, hogy mindent megtesz a gyermekek hitbeli nevelés érdekében…

No, de az, hogy egy alig három éves gyermek, akit keresztelünk, saját szavaival is bizonyságot tesz, lelkipásztori szolgálatom egyik legnagyobb élménye lett. Milyen mély bizonyságtétel van ebben, hogy ÉN IS AKAROM? Sok ember azt vallja, hogy: segíts magadon, ISTEN IS megsegít. A baj ezzel az, hogy az Urat ez a második, vagy a sokadik helyre teszi, s ez így semmiképpen nem működik. De az, hogy valamit Isten tesz, valamire Ő elhív, én pedig erre válaszképpen elmondom: én is akarom, nos ekkor kezdődik az a krisztusi élet, mely az Ő fényét világolja tovább, életünk legsötétebb szakaszában is… A világosság márpedig a sötétségben fénylik.

Megpróbáltatásokkal és tragédiákkal tűzdelt éven vagyunk túl. 2020 adventjétől 2021 adventjéig, mindamellett, hogy a világjárvány rávetítette árnyékát életünkre, több szívünkhöz közel álló személyt veszítettünk el, de a feltámadott Jézus Krisztus ereje megtartott, és tovább vitt bennünket. Csak a feltámadás hitének fényében lehet továbbmenni. De úgy lehet!

Gyülekezetünkben közben, hála Istennek, pezsgett az élet. Nem győzök hálát adni azért, hogy olyan presbitereink vannak, akik nemcsak lenni akarnak, hanem tenni is, bár mind a kettő fontos. A szolgálatok rendjén minden korosztályban vannak olyanok, akik odateszik a vállukat. Szolgálnak olyankor, amikor vigasztalni kell, sőt a diakóniai munkában sem maradtam még egyedül és még olyanok is vannak, akik leírjak a lelkipásztor igehirdetésemet… Ugyanakkor beindult az ún. vasárnapi iskola, több lelkes tanitónéni, önkéntes dada, önzetlenül és szeretettel ügyel a gyermekekre a vasárnap délelőtti istentiszteletek idején.

Idei évkönyvünkben először a gyülekezet lelkészeit, presbitereit és szolgálattevőit (a teljesség igénye nélkül) mutatjuk be. Ezt követően néhány jegyzetet olvashatnak. Három, szintén mondhatom, szolgatársamnak köszönhetem, hogy a Dániel könyvéről szóló igehirdetés-sorozatomat, annak elmondása után, leírták. Köszönöm ezt a munkát Pesti Mária nyugalmazott tanitónőnek, valamint Sólyom Enikő és Csorvási Orsolya gyülekezeti tagoknak. Továbbá megállhatunk egy-egy szóra, elolvasva néhány áhítatot. S hogy mi minden történt Szigetlankán az elmúlt esztendőben? Cikkekben már megjelent a honlapunkon (szigetlanka.refszatmar.eu). Ezeket csokorba szedtük, áradjon belőle Krisztus jó illata és fénye, maradjon meg szép emléknek, mely bátorit is a jövőre nézve! Mindenért egyedül Istené a dicsőség!

Ezekkel a szavakkal ajánlja az évkönyvet Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztor. Megjelent a Királyhágómelléki Református Egyházkerület gondozásában, készült a Szatmárnémeti Somesul nyomdában. Boritóterv Wagner Erik, tördelőszerkesztő Petrikó Ildikó. A könyv kapható a szigetlankai gyülekezet lelkészi hivatalában, ára 25 lej.